Fotóriport: a Lámpás előélete

Most szokásomtól eltérően - micsoda könnyedség és könnyebbség - nem szaporítom (annyira) a szót. Szeretném, ha a képek mesélnének.

Ha már itt vagy, és érdekel ez a bejegyzés, azt is szeretném, ha nem csak átfutnád a fotókat, hanem megpróbálnál belehelyezkedni ABBA a térbe és időbe. (Ha pedig már voltál nálunk, akkor még összehasonlítási alapod is van.)

Az egyik kedves Szomszédunktól kaptuk ezt a néhány fotót - ő a saját építkezésüket végig-fotódokumentálta. Ez itt a nyolcvanas évek eleje, és a hegyoldal ezen részén a Lámpás-házikó volt az első “lakóépület”. Egyébként szőlősök, gyümölcsösök között találtuk volna magunkat, ha arra sétálunk. 

Itt bizony még épülőben a Lámpás. (A többi ház még csak előkészületben.) Eredetileg a faház rész készült el, és később készült a tégla-hozzáépítés, ahová a fürdőszoba és a mostani előszobánk került a faház mögé.

A cseresznyefa egy piciny csemete még. Most ugyanazokból az ablaknyílásokból látjuk a hatalmas, vastag törzset. Felhívnám a figyelmet a feljebb, az erdő alatt álló kis sufnira is. Ezt mi már 45 fokban megdőlve, balesetveszélyes állapotban örököltük meg, majd bontottuk el.

Ezen a két fenti fényképen jól látszanak a most is érvényes arányok: a Lámpás nem csak a legelső, de a legkisebb épület az utca ezen szakaszán. Most éppen emiatt tud úgy “elbújni” a házak és növényzet között, csodás saját panorámával. 

A cseresznyefa egyre nagyobb :) A Lámpás alatti szőlősorok is felsejlenek a képen.

Azóta eltelt több mint negyven év, és mi nagyon örülünk, hogy hozzánk kerülhetett ez a mini doboz. Amilyen kicsi, annyi kincset találunk benne nap mint nap. Sőt, …megszámlálhatatlant!